Véget ért az I. Vuk SK sítábor

hétfő, 8 február, 2016 to vasárnap, 14 február, 2016

 Csöpprókák, aprókák és kamaszrókák éppen egy héttel ezelőtt szülői és egyéb segítséggel nyargaltak fel a Madarasi Hargitára, sítudásukat villogtatni. Néhányan jószántukból, mások szülői kényszerítésre építgették szellemüket, fizikumukat a VUK SK által szervezett sítáborban, egy héten át. Felügyelőket játszó felnőtt egyedekből sem volt hiány: Blénesi Eszter, a fegyelembajnoknő, Csibi Márti, az adrenalinbombázó és Elekes Huba technikás síszögismeretterjesztő gyúrmázta a síbakancsos századot. A titánium gyerekdedek nem is neszítették, kivel húztak ujjat. Az aprókák és csöpprókák éppen abban a korban vannak, amikor ránézésre kiváltották a legkomorabb felnőttből is a kedveskedő – gyámolító reflexet, így a felügyelő- felnőtt-trió is edződött a tábor alatt. devil

 Nem Disneyland ez, hanem kiképzőtábor, tehát már első nap első délutánján kitáboroztunk a sípályára, havat gyúrni, lelécelni az oldalon. Hogyan húzzuk, tépjük, nyögjük fel magunkra a sítopánkát? – ez volt az első délután alapképzése. A további napokon sem mart szét senkit a tétlenség: délelőtt sízés, délután sízés, este játék, futkározás, hajkurászás – no meg a csendesebb pillanatokban rajzfilmnézés volt, továbbá néhány ravaszdi időnként a sakk-ismeretét villogtatta. Bármikor is tértek nyugovóra, egészen biztosak lehettünk abban, hogy felneszelnek álmukból már pirkadatkor.

 Huba, mint technikai szakember, minden alkalommal hasisebész tekintettel mérte végig a sisonkázó osztagot, úgy korrepetálta a pirospozsgás palántákat.
 Eszter a jóindulatú, liánidegzetű edző, bár esetenként csőrbilincs esztergálását fontolgatta ismerős lakatos szomszédja által, a legkövetkezetesebb formáját mutatva ápolta a lelki békét és a gyerekszellemi jólétet. Megvolt rá a módszere, mellyel mérsékelni tudta a decibellszámot. 
 Márti, a cseppet sem előre megfontolt, bátor amazon, a mélyvízbe dobta a biztonságot kereső, sítalpakon alig evickélő csemetéket...de mindig pont a legjobbkor kapták meg tőle a kellő löketet a következő lépcsőfok eléréséhez.
 Az elit osztag, a kamaszrókák, jártasságuknak köszönhetően külön utakon jártak, ezért nem főszerepelnek a fotóinkon.

 Mindent egybevéve: ahányan indultunk, annyian haza is értünk, épen, egészségesen. Összességében sikeresnek könyveljük el a “kiképzőtáborunkat”, hiszen 25 fővel indultunk, hétvégére 40-re bővültünk és mindannyian síztünk.

 Hálásak vagyunk a szülőknek, hogy bíztak bennünk és táborozni engedték csemetéiket. Hiszünk abban, hogy gyerekkorban fontos a sokoldalú mozgásforma, elkerülendő az egyoldalú fejlődést. Követve az LTAD (Long -Term Athlete Development) elveit, a kosárlabda mellett továbbra is igyekszünk lehetőséget biztosítani a különböző sportágak megismerésére, elsajátítására és gyakorlására.

  Megyünk táborozni jövőre is ! wink

M. &  E.